Benyó Bertalan írása
Centralizáció és
profit
Szerző: Benyó
Bertalan
Egy vezető banki elemző azt
mondta: „Görögország valójában menthetetlen" (MH, 2011. augusztus 2., http://www.magyarhirlap.hu/gazdasag/az_adossag_tartos_orokseg.html
)
Mit jelent az, hogy egy ország
menthetetlen? Ha egy beteg ember menthetetlen, az azt jelenti, hogy rövidesen
meg fog halni. Ha egy faj menthetetlen, bármit teszünk, ki fog pusztulni. De
hogy egy ország? Mi fog vele történni? Ha erre nem próbálunk meg válaszolni, az
a közgondolkodásunk színvonalának iszonyú mélységéről árulkodik. A válasz
ugyanis egy szerteágazó és messzire vezető gondolkodási folyamatnak volna
kiinduló pontja.
Azt is mondta ugyanott a banki
elemző, hogy „Magyarországnak nagyobb gazdasági növekedésre volna szüksége." Ez
ma a politikában leggyakrabban használt, mindent elmosóan általánosító közhely.
Persze arról soha egy szó se, hogy mi mindennek kellene növekedni és minek nem.
Budapest belső területén millió köbméter számra „termelik ki" a törmeléket, hogy
a lebontott házak helyén új irodaházak épüljenek, többszintes mélygarázzsal. A
bontás, a hegynyi törmelék elszállítása a Csepeli Szabad Kikötőbe és onnan az
uszályokkal - ki tudja - hová, de mind a GDP pozitív oldalán. Az új paloták
azután az egekbe növelik a budapesti city országon belüli piaci, kulturális,
hatalmi túlsúlyát, az ország területi centralizáltságát. Mondják, szorgalmazzák,
hogy növekedjék a fogyasztás! Az mintha senkit nem érdekelne, hogy a fogyasztás
nem kis részben szeméttermelés, lomtermelés (MH 11-09-06: „Szeméthegyek ...") a növekedés
nagyobb dicsőségére. Ezen a „gazdasági növekedés" közhelyen belül csak a profit
növekedésének a kényszere kőkeményen konkrét: Mondjunk le a reményről, hogy az
államadósság visszafizethető, mondjunk le a
szuverenitásról!
Legyünk tisztában vele, a
bankoknak közömbös, mi lesz a göröggel, a magyarral, na meg a hegyekkel,
vizekkel, fákkal, madarakkal! A bankoknak nem ez a dolga, hanem az, hogy minél
nagyobb profitot érjenek el. A mi bajunk, ha egy banki elemzőtől akarjuk
megtudni, mit kellene tennünk.
A legfontosabb célunk ezért ne a
növekedés legyen, különösen ne a központ
forgalmának, hatalmának a
növekedése, hanem a szuverenitásunk, a függetlenségünk! Az egész gazdaságon,
ha úgy tetszik az egész GDP-n belül mennyit tesz ki az a rész, amely kizárólag a
profitot növeli, egyébként csak kárt okoz. Durva példával élve: a jelenlegi
számolási rendszerünk szerint micsoda hatalmas növekedést jelentene, ha az egész
országot földig rombolnánk, fölszántanánk, és bevetnénk sóval!
Szóval legyünk végre képesek a
növekedésen belül elkülöníteni a rombolást, a termelésen belül a
szeméttermelést. Ha ez a káros rész végre
megjelenik a számításainkban, akkor talán felismerhető lesz az az igazság,, hogy
a közlekedéshálózatnak a politikában minden egyebet meghaladóan nagy a
jelentősége. A közlekedéshálózat ugyanis minden emberi, társadalmi folyamat
fizikai kényszerpálya-hálózata, a fejlődésnek is, a piacnak is, de a kultúrának
is, a növekedésnek is, és hogy a növekedés a közlekedéshálózat
centralizációjától torzul el. A minden folyamat térbeli irányát mereven meghatározó
közlekedéshálózatnak a centralizációja a legfőbb gerjesztője a növekedés
értelmetlen, öncélú, csak a globális profitot szolgáló részének. A
centralizáció nyomán a centrum (Budapest cityje) a területnek (Magyarország)
minden értékét magába szívta, és szívja rendületlenül. A központban helyszűke
lesz. A nem elég nagyot le kell bontani, és nagyobbat kell építeni, a szűk
infrastruktúrát föl kell tépni, és bővebbet kell lerakni. A termelés, az árúk
forrása kiszorul a központból, de még a közeléből is. A piac viszont
túlnyomórészt a központban vagy a központon keresztül érhető el. A következmény
eszeveszett pazarlás: Anyagot, energiát, vizet egyre többet, egyre messzebbről
kell a központba bepréselni ill. azon keresztülnyomni, szemetet, lomot,
törmeléket egyre többet, egyre messzebbre kell elszállítani. A baj az, hogy ez a
tőke felöl nézve nem kényszer, hanem lehetőség. Lehetőség a profitnak, a
hatalomnak a növelésére.
Reménykedni csak akkor lehetne, ha
a közgondolkodásban meggyökeresedne a közlekedéshálózati centralizáció és az
öncélú profitnövelés összefüggése. Amúgy a közlekedéshálózati centralizáció
enyhítése nem pénz kérdése, hanem, hogy a döntéseknél első szempont legyen a
centralizáció oldása. De még valami. A közlekedéshálózatba való beavatkozás az
egyetlen dolog, amely az állam hatalmában van és nem a nemzetek feletti
nagytőkéében. Ez éppenséggel vonatkozhat Görögországra is.
http://www.magyarhirlap.hu/levelezes/centralizmus_es_profit.html
|
|
