< 2022.11 >
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Centralizáció és profit


Benyó Bertalan írása


Centralizáció és profit

Szerző: Benyó Bertalan

Egy vezető banki elemző azt mondta: „Görögország valójában menthetetlen" (MH, 2011. augusztus 2., http://www.magyarhirlap.hu/gazdasag/az_adossag_tartos_orokseg.html )

Mit jelent az, hogy egy ország menthetetlen? Ha egy beteg ember menthetetlen, az azt jelenti, hogy rövidesen meg fog halni. Ha egy faj menthetetlen, bármit teszünk, ki fog pusztulni. De hogy egy ország? Mi fog vele történni? Ha erre nem próbálunk meg válaszolni, az a közgondolkodásunk színvonalának iszonyú mélységéről árulkodik. A válasz ugyanis egy szerteágazó és messzire vezető gondolkodási folyamatnak volna kiinduló pontja.

Azt is mondta ugyanott a banki elemző, hogy „Magyarországnak nagyobb gazdasági növekedésre volna szüksége." Ez ma a politikában leggyakrabban használt, mindent elmosóan általánosító közhely. Persze arról soha egy szó se, hogy mi mindennek kellene növekedni és minek nem. Budapest belső területén millió köbméter számra „termelik ki" a törmeléket, hogy a lebontott házak helyén új irodaházak épüljenek, többszintes mélygarázzsal. A bontás, a hegynyi törmelék elszállítása a Csepeli Szabad Kikötőbe és onnan az uszályokkal - ki tudja - hová, de mind a GDP pozitív oldalán. Az új paloták azután az egekbe növelik a budapesti city országon belüli piaci, kulturális, hatalmi túlsúlyát, az ország területi centralizáltságát. Mondják, szorgalmazzák, hogy növekedjék a fogyasztás! Az mintha senkit nem érdekelne, hogy a fogyasztás nem kis részben szeméttermelés, lomtermelés  (MH 11-09-06: „Szeméthegyek ...") a növekedés nagyobb dicsőségére. Ezen a „gazdasági növekedés" közhelyen belül csak a profit növekedésének a kényszere kőkeményen konkrét: Mondjunk le a reményről, hogy az államadósság visszafizethető, mondjunk le a szuverenitásról!

Legyünk tisztában vele, a bankoknak közömbös, mi lesz a göröggel, a magyarral, na meg a hegyekkel, vizekkel, fákkal, madarakkal! A bankoknak nem ez a dolga, hanem az, hogy minél nagyobb profitot érjenek el. A mi bajunk, ha egy banki elemzőtől akarjuk megtudni, mit kellene tennünk.

A legfontosabb célunk ezért ne a növekedés legyen, különösen ne a központ forgalmának, hatalmának a növekedése, hanem a szuverenitásunk, a függetlenségünk! Az egész gazdaságon, ha úgy tetszik az egész GDP-n belül mennyit tesz ki az a rész, amely kizárólag a profitot növeli, egyébként csak kárt okoz. Durva példával élve: a jelenlegi számolási rendszerünk szerint micsoda hatalmas növekedést jelentene, ha az egész országot földig rombolnánk, fölszántanánk, és bevetnénk sóval!

Szóval legyünk végre képesek a növekedésen belül elkülöníteni a rombolást, a termelésen belül a szeméttermelést. Ha ez a káros rész végre megjelenik a számításainkban, akkor talán felismerhető lesz az az igazság,, hogy a közlekedéshálózatnak a politikában minden egyebet meghaladóan nagy a jelentősége. A közlekedéshálózat ugyanis minden emberi, társadalmi folyamat fizikai kényszerpálya-hálózata, a fejlődésnek is, a piacnak is, de a kultúrának is, a növekedésnek is, és hogy a növekedés a közlekedéshálózat centralizációjától torzul el.  A minden  folyamat térbeli irányát mereven meghatározó közlekedéshálózatnak a centralizációja a legfőbb gerjesztője a növekedés értelmetlen, öncélú, csak a globális profitot szolgáló részének. A centralizáció nyomán a centrum (Budapest cityje) a területnek (Magyarország) minden értékét magába szívta, és szívja rendületlenül. A központban helyszűke lesz. A nem elég nagyot le kell bontani, és nagyobbat kell építeni, a szűk infrastruktúrát föl kell tépni, és bővebbet kell lerakni. A termelés, az árúk forrása kiszorul a központból, de még a közeléből is. A piac viszont túlnyomórészt a központban vagy a központon keresztül érhető el. A következmény eszeveszett pazarlás: Anyagot, energiát, vizet egyre többet, egyre messzebbről kell a központba bepréselni ill. azon keresztülnyomni, szemetet, lomot, törmeléket egyre többet, egyre messzebbre kell elszállítani. A baj az, hogy ez a tőke felöl nézve nem kényszer, hanem lehetőség. Lehetőség a profitnak, a hatalomnak a növelésére.

Reménykedni csak akkor lehetne, ha a közgondolkodásban meggyökeresedne a közlekedéshálózati centralizáció és az öncélú profitnövelés összefüggése. Amúgy a közlekedéshálózati centralizáció enyhítése nem pénz kérdése, hanem, hogy a döntéseknél első szempont legyen a centralizáció oldása. De még valami. A közlekedéshálózatba való beavatkozás az egyetlen dolog, amely az állam hatalmában van és nem a nemzetek feletti nagytőkéében. Ez éppenséggel vonatkozhat Görögországra is.

http://www.magyarhirlap.hu/levelezes/centralizmus_es_profit.html