dr. Rigó Mihály okl. erdőmérnök, okl. építőmérnök írása
Mind
az építészmérnököket, mind az építőmérnököket foglalkoztatja manapság a
főmérnöki rendszer kialakítása. A dolog érdekessége az, hogy miközben vannak építészmérnöki
végzettséggel városi, megyei és állami főépítészek, nincsenek ugyanilyen rangú,
főleg hatáskörű főmérnöki posztok, építőmérnöki végzettséggel.
Dolgozatommal
két múltbeli példát hozok fel az építőmérnökök és az építészmérnökök sikeres
együttműködésére azzal a céllal, hogy azok napjaink mintái legyenek, és
megvalósulhasson korunk Államépítészeti Hivatala, melyben a legkülönbözőbb
végzettségű mérnökök dolgozhatnak egymással harmóniában.
Az
építészmérnökök és az építőmérnökök közötti együttműködés sajnos ma sem
problémamentes. Előrevetíthető tehát az, hogy a főépítész és a főmérnök között
is lesznek, lennének súrlódások.
Javaslom
ezért előre közösen átgondolni az alábbiakat:
1.
Az együttműködést nehezítő súrlódások nagy része megelőzhető lenne, ha a
hatásköröket a lehető legteljesebb mértékben sikerülne előre tisztázni.
Lényegében ez is egyszerű feladat, ha pl. megnézzük az említett szakmák kamarai
jogosultságait. Csak azt kellene ezek után mindenkinek kibírnia, hogy ne
érezzen késztetést a másik szakterületébe való átlépésbe, megnyilatkozásra,
intézkedésre, véleményalkotásra a számára idegen, más szakma világában.
2.
Kinyilvánítandónak tartom azt a tényt a mai mindkét kamara által egy közös
nyilatkozatban, hogy az építészmérnök és az építőmérnök oklevele azonos rangú, értékű,
tehát egyik sem alárendeltebb a másiknál. Az építészmérnökök a mérnök és a
művész közötti skálán helyezik el magukat. Egyesek közelebb a mérnökhöz, mások
a művészhez. Ugyanez a jelenség az építőmérnökök között nagyon ritka. Az
építőmérnökök minden esetben mérnökök.
3.
Voltunk már sokáig egy közös intézményben, tehát ma sem lenne ugyanez
reménytelen.
Valamikor
az építészmérnökök és az építőmérnökök egy közös szervezetben védték
érdekeiket, hiszen létezett a mérnökök és az építészek egyesülete. Véleményem
szerint ez, az intézménynévben lévő, szakmai megjelölés jobban kifejezte a két
végzettség különbségét.
Volt
egy hosszú időszak, amikor ebben a szervezetben a két különböző végzettséggel
rendelkező mérnökök megfértek egymás mellett, tehát nem lenne ez reménytelen ma
sem!
A
Pallas Nagylexikon szerint:
„Magyar
mérnök - és építész - egylet
Az
1867-et megelőző években mind sürübbekké váltak a bizalmas, barátságos
érintkezések és tervezgető beszélgetések a magyar technikusokat egyesítő
testületnek a megteremtése dolgában. Hollán Ernő és köre, másfelől Válkay Imre,
Petényi Ottó és Gyengő László, aztán Ungváry (Mojsisovics) Vilmos, nemkülönben
a műegyetemi kötelékbe tartozottak eleintén külön-külön, majd mindjobban tömörülve,
egyesülve kitartó buzgósággal végre megérlelték az eszmét ugy, hogy mikor az
alkotmányos szabadság hajnala hazánkra fölvirradt, a nemzet újjászületésének
órája egyúttal a magyar technikusok egyesületének, a magyar mérnök-egyesületnek
születésórája is volt. Az alakuló ülést (627 taggal) 1867 máj. 20. és 21. a Köztelken tartották
meg. Később az egyesület az építészeket is körébe gyüjtvén, 1872. M.-é alakult át. Az
egyesület első elnöke Hollán Ernő volt, aki az egyesületet ebben a minőségben
19 évig vezette. Az egyesület mindjárt megalapításakor technikai folyóirat
megindítását határozta el, melynek szerkesztője a titkár (Szily Kálmán) lett,
kit nehéz munkájában a szerkesztő-bizottság támogatott. Az egyesületnek igen
tekintélyes műszaki könyvtára is van, melynek legértékesebb része az örökölt
Ybl-könyvtár s a tagok áldozatkészségéből megszerzett Weber-könyvtár. Az
egyesület legjelentékenyebb és hivatását legközvetlenebbül jellemző működése a
szakirodalom ápolásán kivül a szakosztályi tevékenységben nyilatkozik. Van mű-
és középítési, út-, hid- és vasútépítési, vízépítési, bányászati, kohászati
gépészeti és gyáripari szakosztály. Ez utóbbi kettő jelenleg együttesen
működik. Az egyesület a kebelbeli szakműködés élénkítésére 1880-81. az
egyesületi nagy aranyérmet, 1886-87. pedig az ezüst érmet alapította. Az
aranyérem megalapításával kapcsolatban sikerült az egyesületnek Trefort Ágost
vallás- és közoktatásügyi minisztertől kieszközölni, hogy az évi építészeti
nagypályázat díjául - az éremhez - évenkint (eleintén 1000, utóbb 600 frtnyi)
utazási ösztöndíjat csatoljon. Elhatározta ezenkivül az egyesület, hogy
tekintettel a verseny eszméjének fejlesztő fontosságára, pályadíj-alapot
teremt, amely ma már oly összegre nőtt, hogy kamataiból a millennium évének
határidejével négy 500-500 frtos pályadíjat tűzhetett ki. Van ezenkivül az
egyesületnek még egy kisebb pályadíj-alapja, mely elhunyt alelnökének, Ybl
Miklósnak a nevét viseli, s melynek kamatai a mű- és középítési szakosztályok
évi rendes kis-pályázatai egyikének a pályadíjául szolgálnak. Ezt az
alapítványt szintén az egyesület tagjai tették. Ezt az alapítványt újabban az
elhunyt mester fia, Ybl Félix dr. 1000 forintnyi adományával 2000 frtra emelte.
Az 1885-ik évi közgyülés határozatilag kimondta, hogy az egyesület alapító
elnökének, Hollán Ernőnek nevére örök emlékezetül alapítványt tesz oly módon,
hogy költségvetésébe évenkint 300 frtot vesz föl Hollán-díj címen, s azt
alkalmas módon a szakfejlődés előmozdítására szenteli. A Hollán-díjak ekkoráig
ugy értékesíttettek, hogy az összes működő szakosztályok választottjaiból évről
évre megalakult biráló bizottság e díjakat a Közlöny elmult évi folyamában
megjelent legbecsesebb szakközlemények utólagos külön jutalmazául itélte oda.
Az egyesület kebelében alakult könyvkiadó vállalat mérnöki és építészeti
szakkönyvek kiadásával foglalkozik. Ez a vállalat 6-6 éves ciklusokban újra
megalakul, most a második ciklusát éli. Az egyesület 1893 febr. 26. tartotta 25
éves fennállásának ünnepét. A M. tagjainak száma megközelíti a 2000-et.
Alapítványaiból, a tagdíjakból és a folyóiratokból ma már oly tekintélyes
jövedelme van, hogy költségelőirányzata az utolsó években 30000 frt körül
ingadozott."
http://www.kislexikon.hu/magyar_mernok-_es_epitesz-egylet.html
„Hollán Ernő
(Hollán György Ernő János, Szombathely,
1824. január 13.
- Budapest,
1900. május 28.)
hadmérnök, altábornagy, államtitkár, főrendiházi tag, valóságos belső titkos
tanácsos, az MTA
tagja, a Magyar
Mérnök- és Építész-Egylet alapítója és első elnöke."
„Bizalmas
viszonyban állt Deák Ferenccel is. Pestre ment a Déli Vasút
magyarországi főinspektoraként. Ekkoriban kelt a magyar gazdasági egyesület
részére kidolgozott emlékirata a magyarországi vasúti hálózatról. E fontos
munkálatban a magyar vasúti politika fő elveit fejtegeti, ellentétben az
osztrák kormány által követett, az ország érdekeinek nem mindenben megfelelő
eljárással. (Megjelent a Budapesti Szemlében, 1862-ben)."
„Az
alkotmányos kormány kinevezésekor, 1867. március 30-án mint államtitkár lépett
a közlekedési minisztériumba, gróf Mikó mellé (ezen posztjáról 1870. április
6-án lemondott)."
„...amint
Lipthay Sándor mondja (Vasútépítéstan I. 25 l.), „közlekedési
hálózatunknak a helyes alapon való kifejlesztése körül szerzett elévülhetetlen
érdemeket".
„1870
novemberében honvédelmi államtitkár lett Andrássy alatt, és két éven át, Lónyay
bukásáig maradt e tisztségben. Ezen időszakra esik a honvédtisztek képzését
lehetővé tevő 1871. évi VI. törvénycikk megalkotása, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika
Akadémia szervezése, és a honvédlovasságnak nyolc századdal való
szaporítása."
„Írásai
·
A mértan
alapvonalai tudományosan rendszeresítve (Bécs, 1854)
·
Magyarország
vasúthálózatának rendszere (Das künftige Eisenbahn-System für Ungarn und
Siebenbürgen in seinen Beziehungen zum Welthandel und den inneren Verkehr,
Bécs, 1856)
·
Zur ungarischen
Frage: eine Denkschrift / von einem ungarischen Patrioten (Leipzig, Verlag von
E. J. Steinacker, 1859)
·
Magyarország
forgalmi szükségletei s a vasutügyek ujabb kifejlődése (Pest, 1864)
·
Az olcsó
vasutakról (Pest, 1865)"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%A1n_Ern%C5%91
Fentiek
alapján Hollán inkább építőmérnök, mint építészmérnök volt, ez mégsem okozott
gondot.
4.
Javaslom az Államépítészeti Hivatalok felállítását, újraindítását!
Egy
másik közös intézménye a két mérnöki karnak az Államépítészeti Hivatal volt.
Az
egykori Államépítészeti Hivatal az Államkincstárt képviselte, annak nevében
szerződött magas-, és mélyépítészeti munkákra egyaránt. Utak, hidak, iskolák,
kórházak, templomok, városházák, kollégiumok köszönhetik országszerte létüket, ténykedésük
eredményeként.
Rendkívül
jellemzőnek tartom azt, hogy ez az intézmény tudtommal 1867-től 1950-ig, tehát
83 évig, működött!
Nem
ismerek olyan műszaki szervezeti formációt, amely ezt az időtartamot akár csak
közelíteni is tudta volna.
Az
Államépítészeti Hivatal terveztetett, tervezett (!), közbeszerzett, építtetett,
épített (!), műszaki ellenőrzött az állam, a társadalom nevében és érdekei
szerint. Ténykedésének célja a hosszú élettartamú, a tartós műszaki
létesítmények megvalósítása volt. Ma a hosszú élettartam egyetlen cég céljai
között sem jelenik meg!
Műszaki
múltunkban van tehát példa az építészmérnökök és az építőmérnökök
együttműködésére, túl az előbb leírt egyesületen.
A Pallas Nagylexikona szerint:
„Állam-építészeti hivatal
rendszerint
minden megyében az ott működő mérnöki hivatal. Feladata; az állami, megyei és
községi közutak építése és fentartása, a középítések tervezése és ellenőrzése.
Áll egy főmérnökből mint főnökből, s a szükséghez képest beosztott több
mérnökből. A főnök hivatalból tagja a közgyülésnek. Az államépítészeti hivatal
a kereskedelmi minisztérium s megyei ügyekben az alispán alá van rendelve; első
szervezését az 50-es években, mai, végleges alakját pedig az 1877: XXIV.
t.-c.-ben nyerte, s működését az 1887. évben kiadott miniszteri «Utasítás» és
részben az 1890. I. t.-c. szabályozza."
http://www.kislexikon.hu/allam-epiteszeti_hivatal.html
„Államépítészeti hivatal, rendszerint minden vármegye székhelyén szervezett
állami mérnöki hivatal, amelynek feladata a közutak (állami, vármegyei és
községi utak) építése és fenntartása, továbbá a középítések tervezése és
ellenőrzése. Az A. a kereskedelemügyi miniszter alá van rendelve, de a
vármegyei mérnöki hivatalok megszüntetése óta a vármegyéknek is rendelkezésére
áll. Az A. vezetője hivatalból tagja a vármegyei törvényhatósági és
közigazgatási bizottságnak: a vezető mellé megfelelő számú mérnök és más
alkalmazott van beosztva, akik állami tisztviselők."
http://hu.metapedia.org/wiki/%C3%81llam%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szeti_hivatal
„1867 folyamán a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 45 mérnöki,
államépítészeti hivatalt állít fel Magyarországon."
http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_customproperties&task=tag&tagName=Chronology%3A1867-1918&Itemid=85&lang=en&limitstart=20
Arról,
hogy miként működött ez a szervezet alapos képet nyerhet az érdeklődő például
az 1912-es kiadású, a Műegyetem Könyvtárában megtalálható, „A magyar királyi
államépítészeti hivatal szolgálatára vonatkozó műszaki utasítás" című
könyvecskéből.
286
oldalon olvashatunk a 100 évvel ezelőtti mérnöki világról, minden részletre
kiterjedő előírásokról, a korabeli eljárásrendről, mérnöki gondolkodásmódról,
sikereik titkáról, mely időtálló műtárgyakat eredményezett.
A
könyvet 1912-ben kiadta a Kereskedelemügyi magyar királyi miniszter. A könyv
lényegében a 44327/1912 sz. miniszteri utasítás.
A
Műegyetem Központi Könyvtárában 66826, K 035702 számon található meg. Nyelvünk
dicsősége az, hogy a 100 éves könyv ugyanolyan könnyen olvasható, mint egy mai
napilap.
Tartalma,
mely utal az egységre:
- Előmunkálatok.
- Az utak és hidak
tervezése.
- Az utak és hidak
építése.
- Az utak és hidak
fenntartása.
- Magasépítészet.
Az előzetes tanulmány.
A műszaki művelet.
Az építkezés végrehajtása.
Az építésvezetőség tényezői. (Ma: a műszaki ellenőr,
a lebonyolító, a Mérnök szerepe)
Munkaátadás. (Ma: munkaterület átadás)
Építési napló vezetése.
Leszámolási művelet.
A munkák felülvizsgálata. (Ma: az átadás-átvétel
eljárás)
Utófelülvizsgálat. (Ma: talán a garanciális
felülvizsgálattal azonosítható.)
Az
Utasítás végén formanyomtatványok is vannak, melyeket kötelező volt használni.
Egy
mai Államépítészeti Hivatalnak hasonló Utasítást kellene gyártani, melyben az
előbbiekben felvázolt gondok jórészben megoldhatók lennének.
Az
Államépítészeti Hivatal része lehetne a megyei Kormányhivatalnak. Annak egy
olyan egysége lehetne, amelyben egy helyen van a teljes építésügy, legalább a
megyei szinten! Végre lenne a mai szétszórtságnak, ennek káros következményei
megszűnnének. Hátha mindez kiváltaná az építésügy országosan egységes
kezelését, a felelősség egyetlen minisztériumba telepítését, lenne az bármely
nevű minisztérium is.
A
mai megyei Kormányhivatalnak 16 szakigazgatási szerve van. Köztük az Építésügyi
Hivatal és a Közlekedési Felügyelőség is. Ha e kettőhöz társulhatna a
főmérnökség (azaz az építőmérnököket összefogó állami szervezet), akkor az
előbbi kettővel együtt össze lehetne vonni a főmérnökséget, tehát a három
szervezetet, egyetlen megyei Államépítészeti Hivatallá. A korszerűsített forma
tovább vihetné a 83 év közigazgatásának jó szellemét mindannyiunk javára.
Az
előbb említett 100 éves kiadványon túl bizonyára számos olyan utasítás,
rendelet lenne fellelhető, ha ezt valaki elkezdené feltárni. Ezek megismerése
után kellene dönteni arról, hogy azok közül ma mi lehetne használható és
érvényes.
Meg
kell mondanom, hogy találtam a két mérnöki szakterületet szétválasztani
szándékozó gondolatokat is:
„A magasépítési hivatalok terve
Az államépítészeti
hivatalok munkaköre az idők folyamán rendkívül megnövekedett.
Kétségtelen, hogy rendkívül nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy az ország
valamennyi vidékén gazdaságosan, korszerűen és a közérdeknek megfelelően oldják
meg ezeket a feladatokat, akár magasépítésről, akár útépítésről vagy más
technikai, műszaki problémáról legyen szó.
Szakkörökben szükségesnek tartják
az építési problémákkal kapcsolatos megszaporodott feladatok átrendezését. 1931-ben az iparügyi tárca hatáskörébe utalták a
magasépítési műszaki teendőket, 1937-ben a városrendezési, városszabályozási
kérdéseket is erre a tárcára bízták. A megnövekedett feladatkört szakemberek
véleménye szerint olyan rendszerben lehetne megfelelően ellátni, amelyben mind az ipari minisztériumot,
mind pedig az államépítészeti hivatalokat részben tehermentesíteni lehetne mai
túlzsúfolt feladataik egy részétől. Kifizetődőnek tartanának olyan megoldást,
amelynek alapján minden egyes kereskedelmi és iparkamara székhelyén új műszaki
intézmény, a magasépítési hivatal foglalkoznék a közintézmények építkezéseivel,
ingatlanaival. A magasépítési hivatalokban dolgoznának azok az építészmérnökök,
akik eddig az államépítészeti hivatalokkal működtek és gépészmérnökökkel,
városrendező mérnökökkel együtt nagy hasznára lennének a vidék műszaki,
technikai fejlődésének. Az államépítészeti hivataloknak a
magasépítési munkáktól való tehermentesítése annál inkább célszerű
lenne, mert
szakkörökben úgy tudják, hogy az államépítészeti hivataloknál építészmérnök
nincs, vagy legfeljebb egy-egy, kevés gyakorlattal rendelkező mérnököt osztanak
be hozzájuk. Gépészmérnökkel és városrendező szakmérnökkel azonban az
államépítészeti hivataloknál nem találkozunk, noha az ilyenirányú szaktudás
nélkülözhetetlen, amikor a magyar vidék vízellátása, csatornázása, a községek
és városok rendezése töméntelen, sürgős teendőt tartogat a háború után
jelentkező fejlődés számára. Az új magasépítési hivatalok fenntartási költsége
bőségesen visszatérülne az egyes építtető birtokában lévő ingatlanok és azok
felszerelésének megfelelő gondozásának felügyeletében. Számos tatarozási,
átalakítási munkát lehetne az új magasépítési hivatalok révén gyorsan és
gazdaságosan lebonyolítani. Ezek a
hivatalok ugyanakkor a körzetükbe tartozó munkapiac és anyagpiac helyzetéről
is megbízható adatokat szolgáltatnának, személyzetük pedig kitűnő utánpótlási
forrása lehetne az építészeti feladatokkal bőven ellátott iparügyi
minisztériumnak. Szakkörök véleménye szerint a magasépítési hivatalok
felállításával elérhető megtakarítás is bőségesen fedezné az új hivatalok
fenntartási költségeit, amelyeknek a megvalósítása a folyton fejlődő technika
specializálódási folyamatai következtében idővel amugyis elkerülhetetlen lesz."
http://www.huszadikszazad.hu/cikk/a-magasepitesi-hivatalok-terve
A
megosztási indokot aláhúztam. A megoldás szerintem nem a kettéválasztás, hanem
az építészmérnökök számának növelése az Államépítészeti Hivataloknál,
természetesen a szintén hiányolt egyéb mérnökökkel együtt. Az eddigiekből
nyilvánvaló az, hogy a klasszikus Államépítészeti Hivatal inkább az
építőmérnökök intézménye volt. Ezen a mai kor igényei szerint, igazodva az
elvégzendő feladatokhoz, lehet változtatni. Csak így lehet egy egységes, jól
működő, a különféle mérnöki tudományokat munkájában ötvöző mérnöki hivatal.
A
rossz működésre is találtam egy kedves történetet, annak bemutatására, hogy
miként ne működjön egy bármilyen állami hivatal.
A korlátfa, avagy mire kell
vigyázni?
http://hu.wikisource.org/wiki/K%C3%B6zigazgat%C3%A1si_t%C3%B6rt%C3%A9netek
5. A településen élők gondjainak listáját elkészítni
hasznosnak vélem azzal a céllal, hogy mely mérnöki területekkel kapcsolatosak a
társadalom kifogásai.
Elég
lenne belenézni a napilapok cikkeire megjelenő hozzászólásokat. Én ezek között
nagyon ritkán találok településrendezési tervekkel kapcsolatos olvasói hozzászólást,
kivéve azokat amelyek ezen tervek multik kénye-kedve szerinti, érdekei szerinti,
többször elvtelen változtatgatásait kifogásolják.
Annál
inkább pl. a közlekedéssel kapcsolatos véleményeket! Hasonlóan gyakoriak a
kérdések a közművekkel és az energiával kapcsolatban. Világosan kiderülne az,
hogy a társadalomnak mely szakterülettel van legtöbb gondja. Mint a következő
fejezetből remélhetően kiderül, ezek a gondok is csak együtt oldhatók meg
rendesen.
6.
Építészi részvétellel hozott döntések, amelyek később közlekedéssel,
környezettel kapcsolatos gondokat okoztak, amelyek tisztességesen szinte megoldhatatlanok.
Panel+kiskertek:
a panellakásban nincs kert, a lakás túl művi, a kiskertben viszont nincs lakás.
Ráadásul a kettő egymástól távol van, közöttük állandóan utazni kell.
Élhetetlen
belváros munkahellyel, kertes lakás a városperemen. Utazási őrület naponta
kétszer, dugó dugó hátán.
Három
multi áruház (Cora, Metro, Praktiker) felépítése a megyei jogú város egyik
szélén, ugyanakkor semmi hasonló nincs a város másik fertályán. Beépített az
utazási kényszer a kettő között.
Külön
alvóváros és külön ipartelep, ipari park a város más-más részén,
kikerülhetetlen utazással.
Kapacitás
határán lévő, bővíthetetlen városi főút mellé telepített multi áruház, hatalmas
beépített parkolóval a város közepén, szintén hatalmas utazási igény generálásával.
Városi
tér felszámolása a tér és a teret átszelő utca közepére, az utca
kettévágásával, az utca közepére telepített vásárcsarnokkal.
Városközpont
rehabilitációk, ismert nevén a főtérkövezések, belvárosi parkolóhelyek tömeges
megszüntetésével, mely miatt a belvárosból kimenekül a tehetősebb emberek
csoportja, azaz a belvárosok szlömösödnek.
Ide
tenném a legsúlyosabbat, azon túlhaladott ideológia követését, mely a
személyautóra, a személyautóval való helyzetváltoztatásra épített várost jelenti.
Ideje lenne átgondolni a személyutót alig vagy nem használó várost.
A
kettőt össze is lehet vonni: a „rövid utak" városává, amelyben alig kell
autóval utazni, azt is röviden.
Sajnos
gyakran tapasztalom azt, hogy a gyaloglást lehetővé tereket egyes építészek csak
alulhasznosított, azaz minél előbb beépítésre ítélt telkeknek tekintenek. Van
olyan megyei városunk, ahol az egykori tereket mind elépítették. Ellenpéldaként
elég ezzel szemben London belvárosára gondolni, amely csupa park, mintha nem is
egy világváros lenne. A tér a városlakó embernek maga a TERMÉSZET. Az ember
biológiai lényként kéri, elvárja a szép parkokat, mert így jobban érzi magát.
A
példák eleve beépített utazási kényszereket jelentenek, személyautó mozgást
generálnak, azokat elkerülhetetlenné tesznek.
Amikor
mindezek miatt gond jelentkezik, üggyé válva, lepasszolásra kerül a dolog a
közlekedésiek elé azzal, hogy oldjátok meg. Pedig ezek a gondok nem is
léteznének, ha időben kikérték volna az ezzel a témakörökkel foglalkozó
mérnökök véleményét.
A
nagy baj az, hogy nemcsak közlekedési gondokat okoznak a megalapozatlan, a csak
egy szakma által megoldott dolgok, hanem ugyanilyen súlyos környezeti károkat
is.
Nem
nagyon kell magyarázni a közlekedés negatív hatásait, a zajt, a bűzt, az
állandó baleseti fenyegetettséget, a mozgó és az álló járművek minden határon
túli hatalmas helyigényét.
A
zaj rendőrségi fegyver lesz, mellyel a mai eszközöknél lényegesen hatékonyabban
lehet majd tömeget oszlatni. A kipufogó gázzal néhány évtizede embert öltek,
bevezetve azt az emberekkel telezsúfolt zárt térbe. Miből gondoljuk ez után
azt, hogy ezek ma nem így hatnak.
Megkerülhetetlennek
gondolom elrendelni miden építészeti döntés előtt hatásvizsgálat készítését,
különös tekintettel annak közlekedési és környezetvédelmi vonatkozásaira. Utólag
ugyanis bárki lehet okos, ugyanez előre már sokkal nehezebb, de hatékonyabb.
Ehhez
le kellene ülni egy asztalhoz az különböző mérnöki szakterületek egyenrangú
képviselőinek.
Nem
véletlenül tanította Koller professzor úr a Műegyetemen már évtizedekkel ezelőtt
azt, hogy
közlekedésminőség = környezetminőség =
életminőség.
Mára
fényesen igazolódott kijelentés, mely dolgaink komplexitására utalnak, melyet
ma figyelmen kívül hagyunk.
7.
Rendben van-e vajon az urbanisztikai képzés?
A
Magyar Urbanisztikai Társaság honlapja szerint:
„Az urbanisztika a városok - szélesebb értelemben
települések, településrészek, térségek, régiók - élete, működése, változásai
sajátosságainak feltárásával, elemzésével, illetve azok tervezésével,
fejlesztésével, működtetésével foglalkozó interdiszciplináris szakma."
http://www.mut.hu/?module=news&action=list&fname=miazm
Ugyanezen
a honlapon megjelent a legmagasabb szintű hazai urbanisztikai képzés programja,
melynek címe:
„2012-ben
indul az Urbanista-építészmérnök Msc. képzés a BME-n"
Ha
az előbbi definíciót igaznak gondolom, akkor a cím kisajátítja egy szakmának az
urbanisztikát, szemben a definícióval, amely kimondja: az urbanisztika
interdiszciplináris szakma. Ez utóbbinak nem kellene érvényt szerezni?
Vagy
azonnal be kellene indítani az urbanista-építőmérnök képzést is az előbbivel
egyszerre. Ami még ennél is nagyszerűbb lenne, ha urbanista-építészmérnök
helyett urbanista-mérnök szerepelne a címben, megengedve, javasolva, elősegítve
építőmérnökök jelentkezését is! Véleményem szerint ezzel mindenki nyerne. Mint
az utolsó bekezdésben lévő idézetben is olvasható az urbanisztika műveléséhez
nagyon sok egyéb - a mérnöki alaptudományoktól eléggé távol álló - tudomány
művelésére, ismeretanyagára is szükség van.
Indoklásként
- ismétlés helyett - utalok az 5. és a 6. pontban leírtakra.
Én
azt gondolom, hogy az épület és a település két külön világ, mivel a település
jóval több az épületek halmazánál. A település egy más, egy magasabb minőség.
Hiszen az épületeken kívül egy településen van egy s más, mint pl. a közművek,
az utak, a vasutak, a logisztikai központok, a parkok stb.. Ezekre témakörökre viszont
nincs az építészmérnöknek nincs akkora tudása, mint az erre képzett
specialistának, azaz az építőmérnöknek. Ezek a témakörök az építészmérnöknek
idegen terület, melyre vonatkozó információi érintőlegesek, melyek esetében
elvárható lenne az építészmérnökök részéről egy kis visszafogottság, esetleg
elbizonytalanodás. Valami olyasmi, amelyet az építőmérnök érez, ha egy
homlokzat színével kapcsolatban kérik véleményét. Egy ház színe vagy illesztése
a szomszédaihoz rendkívül fontos építészeti kérdés, de talán nem az egy
település esetén, annak struktúrájában! Az urbanisztikának természetesen vannak
az építőmérnöktől távoli ismeretanyaga. Természetesen ezek az idegen ismeretek
a két szakma esetén más tartalmúak. Azt is át kellene gondolni, miként
lehetséges az, hogy az egyik szakma képviselői sok esetben bátran lépnek át számukra
ismeretlen területre, mintha erre valami felhatalmazná őket erre, míg a másik
szakma ettől többnyire tartózkodik.
„A képzés egyik legfontosabb feladata, hogy az állandó szakmai
együttműködéshez a kapcsolódási felületek kialakuljanak a hallgatókban." Valóban,
de menni fog így? Nem lenne sikeresebb a dolog, ha már az urbanisztikát is
együtt tanulhatnák az építészmérnökök és építőmérnökökkel?
„A mesterképzésben előadásokon és stúdiómunka során ismerkednek meg a
hallgatók az urbanisztika, a településtervezés, a komplex
építészeti-városépítészeti tervezés műszaki, ökológiai, környezettudományi,
szociológiai, közgazdasági, jogi és közigazgatási diszciplínáival." Véleményem
szerint az ökológia, a szociológia, a közgazdasági és jogi, közigazgatási
ismeretek elsajátítására egy építőmérnök is alkalmas!
Végül: kiderült, hogy az urbanisztika
műveléséhez nem elég az építészmérnöki vagy az építőmérnöki végzettség, azokat
még mindkét esetben meg kell még fejelni egy szakmérnöki jellegű képzéssel.
A tét nagy, mert csak az
urbanista-mérnöknek kellene, lehetne jogot adni az urbanisztika művelésére ezek
után, teljesen függetlenül attól, hogy alapképzettsége építőmérnöki vagy
építészmérnöki.
Kérem
kedves építész-, és építőmérnök kollégáim véleményét!
Szeged,
2011. október 28.
|