1. szekció ajánlásai
(Válaszok a gazdasági válságra, moderátor: Dr. Schneller István,
vitaindító: Németh Iván)
·
A
válság esély, ugyanakkor kényszer az innovatív települési, térségi problémakezelésre;
- a politikai-, piaci szemléletváltásra;
- a tervezési kutatási paradigmaváltásra;
- az igazgatási filozófia megváltozására.
·
Város
és vidéke egymásra van utalva; valós együttműködésükre van szükség. A település
stratégiája nem nélkülözheti az együttműködés programját.
·
Az
ágazati rendszerekre szétszedett város a válság felé halad. Integrált
megközelítésre, az intézményi, civil és műszaki infrastruktúra összehangolt
fejlesztésére van szükség, amelynek a hivatalok munkájában is le kell
képeződnie.
·
A
közösségi tulajdonformák az autonómia fontos feltételét jelentik.
·
A
közlekedésre különösen vonatkozik az alternatív megoldások keresésének igénye.
(energiatakarékos közlekedési módok, kombinált rendszerek, alternatív
üzemanyag, vízi út)
·
A
közlekedési kínálat fejlesztése növeli a keresletet is, a városok területi és
közlekedési fejlesztését ennek figyelembevételével kell tervezni, illetve a
jogalkotással is segíteni.
·
A
település közösség támogató, kultúra fenntartó szerepe életbevágóan fontos.
·
A
településtervezést ökológiai alapokra kell helyezni. A zöldterületek
fejlesztését a jogszabályok is biztosítsák.
·
Erősíteni
kell a szakma irányítási eszköztárát: a mindent elöntő, ugyanakkor a hazai
kultúrában nem megfelelően hatékony jogalkotás mellett előtérbe kell helyezni a
szakmai információk áramoltatását, a figyelem felhívást célzó kommunikáció, a
tudatosságnövelést, ami a fejlett országok példái szerint hatékonyabb eszköz az
esetek nagyobb részében.
·
A
lakossági részvétel új technikái segítik a tervezés hatékonyságát , a valós
problémák megoldását.
2. szekció ajánlásai
A városfejlesztés forrásainak változása (moderátor: Ongjerth Richárd,
vitaindító: Dr. Tóth Zoltán)
·
A
közösségi források várható átrendeződése és apadása szükségessé teszi, hogy az
önfinanszírozó városfejlesztés módszerei széles körben kialakításra és
gyakorlatba ültetésre kerüljenek.
·
A
várostervezés egyre hatékonyabbá tételéhez, presztízsének növeléséhez a jó
gyakorlatok feltárása, és bemutatása, a hazai és nemzetközi jó példák
széleskörű és interaktív terjesztése szükséges. Áttörés értékű
környezetminőség-javulás a köz- és magánberuházók igényességének, kulturális
szintjének emelése révén lehetséges.
·
A
JESSICA típusú visszatérítendő támogatások rendszerének továbbfejlesztése, az
erre való felkészülés alapvető eleme a középtávú tervek megvalósításának.
·
A
stratégiai tervezés integrált fejlesztési dokumentumai megfelelő alapot
jelentenek a városok fejlesztéséhez, a meglévő normarendszer mellett azonban a
társadalmi és kapcsolati tőke széles körű igénybevétele szükséges.
·
A
városrehabilitáció társadalmi oldalának erősítéséhez, a szociális
városrehabilitáció hatékony megvalósításának a társadalmi bűnmegelőzés fontos
eleme, az ilyen irányú tapasztalatok, kapcsolati és tudásháló igénybevétele
szükséges.
·
Az
integrált városfejlesztési megközelítés alkalmazási gyakorlatának széles körű
terjesztése szükséges. A közösségi szakpolitikák alulnézeti (menedzsment és
előkészítési) tapasztalatainak beépítése növelheti a rendszer hatékonyságát. A
pályázati intézményrendszer jobb megismerése, az irányítás és a napi gyakorlat
kapcsolatrendszerének javítása lényegesen javítaná a források felhasználásának
hatékonyságát.
·
A
nem ROP típusú közösségi források tervezése és irányítása esetében is területi
tervezésre van szükség a szinergiák kihasználása érdekében.
·
A
meglévő tervezési rendszer normatív és szervezeti elemei sok szempontból
áttekinthetetlenek, bonyolultak, összehangolásuk nem mindig egyszerű, a teljes
rendszer áttekintése és egyszerűsítése indokolt. A rendezési tervek
módszertanát hozzá kell igazítani a fejlesztési tervezés rendszeréhez. A
pályázati kiírások és eljárások, a kapcsolódó intézményrendszer egyszerűsítése
kedvezőbbé teheti a városok megújítását.
·
A
városfejlesztés módosuló forrásai között nagyobb hangsúlyt kell fektetni a
kulturális városfejlesztésre, hiszen a kapitalizmus után a „kulturalizmus”
társadalmi rendszerének időszaka következik majd. A kulturális beruházások
kapcsán a Pécs 2010 EKF pályázatra is hivatkozva hármas célt lehet kitűzni: a
meglévő hagyományok ápolása, új hagyományok teremtése, és mindez a 21. század
technológiájával közvetítve. A kulturális ágazat fejlesztésénél a kultúra négy
kategóriájára kell tekintettel lenni: az EU kohéziós kultúrája, a nemzeti
kultúra erősítése, a regionális és helyi kulturális értékek értékőrző
fejlesztése, az ezzel kapcsolatos identitás erősítése.
·
Az
információs technológia által nyújtott lehetőségeket a területi alapú tervezés
és fejlesztési folyamatának szerves részévé kell tenni. A településrendezésben
szükség lenne térinformatikai szabvány bevezetésére, amely alapját képezheti a
digitális adatszolgáltatásnak.
·
A
strukturális alapok és a kohéziós politika továbbfejlesztése során magyar
kezdeményezésre térségi együttműködéssel való aktív részvételre van szükség a
kormányzati szervek részéről, különös tekintettel a 2011-es magyar elnökség
által kínált kedvező pozíciókra.
3. szekció ajánlásai
A város-vidék kapcsolatok által kínált új lehetőségek (moderátor: Dr. Ónodi Gábor, vitaindító: Dr.
Csatári Bálint)
·
A
város-vidék kapcsolatok tipikus térségi helyzetekben alakulnak
(agglomerációkban, aprófalvas, nagyfalvas / tanyás térségekben). A kapcsolatok
jellegét, tartalmát ezeknek a tipikus jellemzőknek megfelelően kell
fejleszteni. (pl: „befogadó falvak” az agglomerációkban).
·
A
kisvárosok fejlesztésének különösen a centrum-hiányos térségekben kiemelt
vidékfejlesztési jelentősége van. A népességszám csökkenés válsága az egyes
térségtípusokat eltérő súllyal érinti. Az elöregedésből fakadó problémákat
Európában egyedülálló hatékonysággal és humánummal tudja a Falu- és
tanyagondnokok hálózata kezelni, ennek fenntartása elengedhetetlen.
·
Örömteli,
hogy elindultak a településhálózat jellemzőivel, fejlesztési lehetőségeivel
kapcsolatos kutatások. Ezek eredményei hasznos adalékokkal szolgálnak a
különféle települési szerepek meghatározásához. A város és vidékén található
falvak közti szereposztást ezek mérlegelésével kell kialakítani.
·
A
város és vidéke közti kapcsolat lényege az egymást kiegészítő (komplementer)
szolgáltatási programok partnerségi alapon történő meghatározása kell, hogy
legyen. A központ perifériabarát módon szolgálja a vidéki igényeket is, és
teremtsen piacot a vidéke élelmezésügyi, rekreációs, környezeti szolgáltatásai
számára. Csak ez lehet a „fenntartható településfejlesztés” garanciája, hogy a
város a környezeti expanziója során nem tönkretenni, hanem óvni fogja vidékét.
·
A
város–vidék kapcsolatok tere a kistérség (kistáj, tájegység, mikrotérség).
Viszont a különböző ágazatok által kezelt fejlesztési források kistérségi
szinten koordinált, programozott tervezése és valódi térségfejlesztést generáló
felhasználása nem megoldott.
·
A
mezőgazdaság- és vidékfejlesztés nem automatikusan jár terület-, és
településfejlesztő hatással. Csak a területileg integrált vidékfejlesztés
tudhatna hozzájárulni a településhálózati szempontból is megfelelő eredményhez.
·
A
város-vidék kapcsolatok tervezésében a várostervezés mellett ugyancsak rengeteg
a „ruralisztikai” feladat. A szakterületnek a falvak és a kistérségek
tervezését is vállalnia kell, interdiszciplináris nyitottsággal más
szakterületek irányába.
